Beküldve:

Szörnyű hazugságban éljük az életünket.

Ebben a pillanatban bárhol lehetnél, bármit csinálhatnál.
Ehelyett egyedül ülsz egy képernyő előtt de az is lehet, hogy egy sötét szobában elfásulva magánytól semmittevésnek hódolsz.
Szóval mi állít meg attól, hogy azt csináljunk amit akarunk?
Hogy ott legyünk ahol akarunk?
Mindennap ugyanabban abban a szobában kelünk fel és ugyanazt az utat követjük, hogy újra átéljük a tegnapot.
Valamikor mindennap egy új kaland volt.
Az utunk során valami megváltozott. A napok amik korábban időtlenek voltak, most már betervezettek.
Ezt jelenteni felnőni? 
Hogy szabadok legyünk?
 De tényleg szabadok vagyunk?
Élelem, víz, föld. Az igazán szükséges elemek, amik a túléléshez szükségesek a végek kezében vannak.
Számunkra nincsen élelem a fákon, nincs tiszta víz a folyamokban.
Se föld ahová az otthonunkat építhetjük.
Ha megpróbálod elvenni amit a Földünk kínál bekasztliznak.
Szóval engedelmeskedünk a szabályaiknak. 
Tankönyvek alapján fedezzük fel a világot. Évekig ülünk és kihányjuk mikre tanítanak.
Tesztelnek és osztályoznak, mint a tárgyakat a laborokban.
Úgy nevelnek, hogy ne tegyél különbséget ebben a világban, hogy ne legyél különböző.
Elég okos ahhoz, hogy elvégezzük a munkánkat, de buta,hogy megkérdezzük, hogy miért is csináljuk.
Tehát dolgozunk és dolgozunk, időt nem hagyva arra, hogy éljük az életet, amiért dolgozunk.
Míg el jön az idő, amikor már túl öregek leszünk, hogy elvégezzük a munkánkat. Már csak meghalni maradunk.
A gyerekein átveszik a helyünket a játékban. Számunkra az útjaink különlegesek,de együtt nem vagyunk mások,mint az üzemanyag.  
Az üzemanyag amelyik az elitet fűti. 
Az elitek akik a cégek logóik mögött bújnak meg.
Ez a világ az Övéké.
A legfontosabb erőforrásuk nem a földben van.
Mi emberek vagyunk azok. Mi építjük a városaikat, mi irányítjuk a gébeket, mi vívjuk a harcaikat.
Végtére, nem a pénz vezeti őket, hanem a Hatalom. 
A pénz szimplán csak eszköz arra, hogy írányítsanak minket. 
Mit sem érő papíroktól függünk, hogy etessenek,mozgassanak és szórakoztassanak. Ők pénzt adnak.
   

Ha bár milliárdok éheznek, számunkra pont elég étel jut. Hová tart ez az egész?
Termesztett gabona 70%át arra használják, hogy felhizlalják az állatokat,amit vacsorára eszünk.
Miért is segítsünk az éhezésen?. Azon nincs profit. Egy pestis vagyunk ami végigsöpör a földön,széttépve a környezetünket ami lehetővé teszi számunkra az életet.
Mindenre úgy tekintünk, mint amit el lehet adni, vagy mint tárgyra, amit birtokolhatunk.
Mi lesz akkor, ha az utolsó folyó is mérgezett lesz? 
Amikor az utolsó lélegzetvétel is szennyezett lesz?
Ha már nem lesz olaj a teherautóknak,amik nekünk hoznák az élelmet?
Mikor vesszük végre észre, hogy a pénzt nem lehet megenni, hogy nincs értéke?
Nem a bajgónkat pusztítjuk hanem azon minden életet.
Minden évben fajok ezrei pusztulnak ki. Az idő folytán, hogy mi legyünk a következőek.

      

Receptre kapjuk a gyógyszereket, hogy legyőzzük a rákot amelyekben minden 5-ik ember szenved de az egészségügyi ellátás a harmadik oka a halálnak a rák a szívbetegség mellett.
Elhisszük, hogy azzal,hogy ha szórjuk a pénzt a kutatóknak minden legyőzhető, hogy kifejlesztenek egy pirulát,amitől minden baj elszáll.
De a gyógyszergyárak és a rákellenes társaságok a szenvedésünk árán  érnek el nyereséget.
Azt hiszük, hogy a gyógyításért futunk, pedig valójában az októl futunk el.
A testünk egy termék, amit fagyasztunk. És a táplálék egyetlen célja a profit. Mérgező vegyi anyagokkal tömjük magunkat. Az állatok teste gyógyszerekkel  és betegségekkel fertőzött. De mind ezeket mi emberel sajnos nem látjuk. 
Cégek kis csoportja, akié a média, ezt nem akarja, hogy lássuk. A minket körülvevő képzeletre mondják azt, hogy ez a valóság s mi bizony elhisszük.
 Miért is ne hinnénk el hiszen mindenki ugyan olyan ruhát visel amit a divat diktátorok fantáziája határoz meg , ugyan abban az ocsmány stílusban beszélünk mint az ellakott lemez mert azt gondoljuk, hogy ettől többek lehetünk, a nemek felcserélődtek s mit régen elítéltünk ma már helyeslünk is a  törvényeinkben iktattunk követelve az elfogadását tudva azt, hogy mind ez természetellenes. 
Vicces belegondolni, hogy az emberek egyszer úgy vélték, hogy a föld az univerzum középpontja.
De most megint, úgy látjuk magunkat, mint a bolygó középpontja.
A technológiánkra  hivatkozzunk, és azt mondjuk, hogy mi vagyunk a legokosabbak.
Tényleg a számítógépek,autók és gyárak szemléltetik,hogy milyen intelligensek vagyunk? Vagy inkább azt,hogy milyen lusták lettünk? Felvesszük ezt a,civilizált maszkot. De amikor levesszük, mik vagyunk?
Milyen gyorsan elfelejtettük,hogy csak 100 éve engedtük meg a nőknek,hogy szavazzanak,hogy a feketék egyenlőkként éljenek.
Úgy teszünk,mintha minden tudóak lennénk, pedig sok mindent nem veszünk észre. Végig sétálunk az utcákon,észre nem véve az apró dolgokat. Szemek amikre nézel. A történetek,miket mesélnek. “Nekem mind ez háttér zaj” .Talán attól félünk,hogy nem vagyunk egyedül. Hogy valami nagyobb része vagyunk. 
Elbukunk a kapcsolatteremtésben. Elfogadjuk, hogy disznókat,teheneket,csirkéket, idegeneket ölünk. De nem a szomszédjainkat, nem a mi kutyáinkat,nem a mi macskáinkat,akiket szeretünk s megértünk. Más lényeket hülyének titulálunk,és megöljük őket csak azért, hogy igazolják tetteinket.De vajon feljogosít egyszerűen megölni, csak azért mert megtudjuk,mert,hogy mindig és ezt tettük? Vagy azt mutatja meg, hogy milyen keveset tanultunk?
Hogy továbbra is az ősi agressziót mutatjuk a gondolkodás,és az együttérzés helyet?
Egy nap, ez a szenzáció, amit életnek hívunk, elhagy minket.A testünk elrohad,az értéktárgyaink emlékeztetnek. Csak a tegnapok maradnak meg. A halál állandóan körbe vesz minket. Még is olyan távolinak tűnik, a mindennapi valóságunktól.
Az összeomlás szélén lévő világban élünk.A holnap habáruinak nincsenek nyertesei. Az erőszakra soha sem lesz válasz:-minden lehetséges megoldást megöl.
Ha mindannyian a legbenső vágyainkat nézzük,látni fogjuk,hogy annyira nem vagyunk különbözőek. Van egy közös cél, A BOLDOGSÁG.
Darabokra szedjük a világat az élvezet után kutatva,anélkül, hogy magunkba keresnénk.
A legboldogabbak sokan azok,akiknek a legkevesebb van.
Tényleg annyira boldogabbak vagyunk az iPhonokkal, a nagy házainkkal,a csodálatos kancsiinkkal?
Kiszakadtunk a valóságból. Olyan embereket bálványozunk, akikkel soha nem találkoztunk.  De aki minden nap velünk van, aki az életünk része nem vesszük észre, hogy szükségben szenved. 
Képernyőkön keresztül vagyunk tanúi a “rendkívülinek”-de minden más”mindennapi”.
Az várjuk, hogy valaki majd változást hoz, anélkül, hogy mi magunk gondolkodnánk a változáson.
Az elnöki választás lehet,lehet, hogy csak egy pénzfeldobás, de az érme kétoldalas még is ugyanaz.
Eldöntjük, hogy mit akarunk látni,a választás illúzióját megkapva változás jön létre. De a világ ugyan az marad.
Mi nem vesszük észre, hogy a politikusok nem minket szolgálnak:hanem  azokat akik őket finanszírozzák-“aki pedig minket szolgálnának azt nem ismerjük fel”-elutasítjuk, elítéljük mivelhogy  az életet szolgáló programja nem egyezik a személyes kicsapongó gondolatainkkal.  Ebben a “follow”-ver világban, elfelejtettük, hogy milyen magunkat irányítani.
 Annyira elkényelmesedtünk, hogy szinte semmit nem akarunk tenni, hanem elvárjuk, hogy mások tegyenek értünk.
Természetesnek vesszük ha jót tesznek velünk de nekünk semmit ne keljen tenni. 
Értsétek meg drága barátaim, hogy vezetőkre van szükség, nem pedig politikusokra. Az az  igazi vezető aki nem a politika élire kívánja magát emelni, csupán a hatalomért is a pénzért hanem ténylegesen a népszeretete az ország érdeke vezérli. Az ilyen vezetőkből kevés van, ritka mint a legdrágább kincs, ezért aztán nem tűrik a politikai elitek, hogy érvényesüljenek, hogy népszerűsítsek jelenlétüket ezért eltapossák az első adandó alkalommal már  szinte csirájában sajnos az emberek közreműködésivel azáltal, hogy bevetik minden  létező és elérhető médiát, a sajtó hatalmát téves információkat leközölve. Ezt hívjuk elme kontrollnak. A politikusok jól előtudják adni a hazug beszédeiket hiszen be lettek tanítva arra, hogy miként lehet az elmét manipulálni, ismerik a pszichológiára épült marketinget amelyeket nem félnek használni ha a céljaikat érvényesíteni akarják. Ám az igazi vezetőkkel akikre igény lenne is nagy szükség az emberiségnek velük ,nem találkozol  a televízió kerekasztalnál a  híradóban sem a reklámokban nem lengik tele a képernyőt jelenlétükkel mert számukra az igazság az élet a hit a mérvadó amit az elitek nem kedvelnek s minden áron elpusztítanak amint veszélyt szimatolnak. Sőt mi több az elit nem engedi, hogy az igazságról szóljon a sajtó de annál inkább kedveli ha tragédiákat, félelmetes eseményeket, háborúk híreit, a terrorizmust közvetíti hiszen ezek szenzációk amire az ember figyelmét könnyedén irányítás alatt lehet tartani. Már pedig a média segítségivel mindent mindig el lehet adni az embereknek.
  A valódi vezető az átlagos emberek életét élik s az átlagos emberek között érdemes keresni. Felismerhetőek könnyedén mert keményen kritizálják az igazságtalanságot éppen ezért hajlamosak vagyunk őket emiatt antiszemitának zsidóellenesnek,s kitudja még minek nevezni anélkül, hogy tisztában lennénk ezeknek valódi értelmivel.
Magyarországon ma csak egy olyan pártot ismerek aki az igazságot, az életet, a nemzetérdekeit képviseli, ez pedig a MIÉP.
   Ne várj a változásra,legyél te magad a váltazás, olyan mit látni szeretnél az életed valóságában.
Az emberi faj nem azért élte túl mert a leggyorsabb, vagy a legerősebb volt, hanem mert együtt dolgoztunk. 
Elsajátítottuk a gyilkolás mesterségit. Most pedig itt az ideje az életöröm elsajátítására. 
Ez nem arról szól, hogy megmentjük a bolygónkat. Ő itt lesz, attól függetlenül, hogy itt vagyunk-e avagy sem.Milliárd éve itt van már, mi szerencsések vagyunk, ha 80 évet lehúzunk.
Mindössze egy villanás vagyunk, de a hatásunk örökké szól. 
Az internet hatalmat ad nekünk megosztani egy üzenetet és milliókat egyesíteni szerte a világon. Amíg még tudjuk, a képernyőinket kell használni, hogy közelebb hozzanak minket,nem pedig távolabb egymástól.   
A rosszabb, vagy a jobb jövőt a mi generációnk fogja meghatározni ezen a bolygón. 
Továbbra is szolgálhatjuk ezt a pusztító rendszert, amíg a létezésünk emléke sem marad. Vagy felébredhetünk. Rádöbbenni, hogy nem előre fejlődünk, hanem visszafelé. Képernyőkbe beletemetkezve, így nem láthatjuk, hogy hová tartunk.
Minden lépés, minden lélegzet és minden halál ehhez a jelen pillanathoz vezetett.
Az elődeink arcai vagyunk.
Most rajtunk a sor. Választhatsz, hogy kiássad a saját utadat,vagy követed azt a számtalan utat,amik már foglaltak.  
   Az élet nem egy film.  A forgatókönyv pedig nincsen előre megírva.
Mi vagyunk az írók.
Ez a Te történeted, az Övék, a Mienk. 
Áldott szép napot drága barátaim. 
Szeretettel Angelica. 
f-C3-A9nykpez-C3-B6g-C3-A9pfot-C3-B3k-010
    

Hasonló bejegyzések: