Az Ősmagyar történelem valóságának megértése, a magyar népért történő aggódás nem a mai kor találmánya.
Egy ilyen kitagadott, de legalább is elhallgatott kutatónk Kolozsvári Grandpierre Endre.
Történelmünk központi titkai “A Magyarság eredete” című művének az elején ezt írta:
Félő, hogy emlékezetvesztés áldozatai vagyunk.
Félő, hogy eredeti mivoltunk tudatát és őseredetünk valóságos tényeit feltáratlan kataklizmák és félreértelmezések, bujtogató tévtanok hatására elveszítettük, valamiképpen kizökkentettek bennünket, önmagunkból, őseredeti pályánkról és már nem tudjuk pontosan, hitelesen, kik voltunk, kik vagyunk.
Félő- számtalan jel utal erre, hogy valamikor régen, vad régen, meghatározatlan homály fedte időben, vagy talán a közelmúltban, valamiféle végzetes fordulaton estünk át, ami kifordított bennünket önmagunkból.
Homályban a nemzeti múlt, jelen és jövő.
Homályban a magyar emlékezet és vele a magyar eszmélet.
Három mondást kell felidéznünk.
Elvész a nép, amely tudás nélkül való, és amely a
legfontosabb tudásnak, az önmagáról való igaz tudásnak híján van.
Elvész a nép, amely meghasonlott önmagával, és eltűri, hogy nemzeti összetartozó kötelékeit fellazítsák.
Mert a közszólás szerint, akit Isten nagyon meg akar verni annak előbb az eszét veszi el.
Szerezzük vissza hát igaz tudásunkat valós múltunk megismerésével.
Ezek a szavak, sajnos ma még talán jobban igazak mind valaha.
Ha tudásunk visszaszerzésének útját járjuk, akkor hazaárulónak kell kikiáltani azokat, akik, eltagadják, a múltunk, hazug igazságra oktatják a gyermekeinket, nem hagyják megelevenedni a nép álmát, eltitkolják a valóságos történelmet, a legendákat, meséket.
AZ UJGUROK TESTVÉREINK
(“fehér emberek hosszú, világos hajjal” – ahogyan egy korabeli kínai utazó látja őket), akik a Sárga folyó és a mongol sztyeppék között éltek.
Az évszázadok során a szomszédos, kisebbrendűségi komplexussal igazán nem vádolható Középső Birodalom mindig is megpróbálta bekebelezni őket, ha nem egyéb, már csak az itt húzódó – és nagyon komoly gazdasági hasznot hajtó – Selyemút feletti totális ellenőrzés okán.
A hivatalos kínai álláspont szerint Hszincsiang, (vagyis az “új határvidék”) már az időszámításunk előtti első században a Mennyei Birodalom szerves részévé válik –
persze ezzel a dumával az ujgurok (akiknek őseit a bizánciak “fehér hunoknak” nevezték) nagyon nem értenek egyet.
Amint az Kőrösi tanárának, Benkő Ferenc nek földrajzkönyvéből kiderül, “Nagy és Kis Bukária” akkori fogalmak szerint lényegében Turkesztánnal azonos és az Aral-tótól Észak-Kínáig és Mongóliáig elnyúló hatalmas terület volt.
Nevezetesen: “Nagy-Bukária” tulajdonképpen Turkesztán nyugati része és egészen a Musztag-ata hegységig terjed. “Kis Bukária” viszont a Musztag-ata vidékétől keletre eső, Kínához tartozó terület, és a mai értelemben vett Kelet-Turkesztánnal azonos, a Tarim-medencében fekszik, amelyet északon a Tien-san, délen pedig a Kien-lun hegyláncai vesznek közre, s keleti felé a Góbi-sivatagot is magában foglalja. Csoma kutatói felfogásában a kitűzött cél nemcsak a magyar őshaza megtalálása volt, hanem a magyarok rokonának tekintett hunok ázsiai őstörténetének tisztázása is. “Ázsiai utazásom tárgya: kikutatni a magyarok első település helyeit. Összegyűjteni történelmi tetteinket, megfigyelni a hasonlóságát, ami több keleti nyelv és a mi anyanyelvünk között van.” – írja.Különféle források szerint Kőrösi Csoma Sándor-nak a göttingeni egyetemen folytatott tanulmányai során két olyan tanára is volt, aki arra ösztönözte, hogy a magyarok eredetét kutassa.
Az egyik Eichhorn, akit híres orientalistaként ismer a nyugati világ.
A másik pedig az antropológia megalapítója Blumenbach professzor volt.
Kőrösi az utóbbi révén tette magáévá az ujgur elméletet. Ugyanis a professzor irányította rá figyelmét arra, hogy a magyarok valószínűleg a kínai évkönyvekben sokat szereplő ujguroktól származnak.
De ö volt az is, aki arra biztatta tanítványát, hogy a magyarságnak ezt az állítólagos őstörzsét, és ezeknek eredeti hazáját felkeresse.
Mint ismeretes Kőrösi Csoma Sándor végül is sohasem jutott el az ujgurok közé. Személyes véleményem szerint ebben – nagy valószínűséggel – az is akadályozhatta, hogy nem volt muszlim, nem ismerte a szükséges mértékben és alapossággal az iszlám vallást, az iszlám kultúrát.
Abban a korban – és ezt bizton állíthatom – egy ilyen cél megvalósítása, a megfelelő tudás nélkül eleve kudarcra volt ítélve.
Hogy mit talált volna Kőrösi, ha eljut a céljához és találkozik az ujgurokkal?
Erre most nem térnénk ki részletesen, de egy dolgot mégis elmondunk:
Mukliszi Juszupbek, ujgur történész, aki a 30-as években a kínaiak által alapított nemzetiségi főiskolán, 1941-ben, Urumcsi-ban végezett, azt állítja:
“Az ujgur nép őslakos Ázsiában, eredetükről az a legenda járja, hogy élt Közép-Ázsiában két testvér, “10 ujgur” és “9 ujgur”. Tőlük származik e pusztai nép két csoportja: a kínai Hszincsiang területén élő népcsoport a “9 ujgur” népe, míg a “10 ujgur”, az onogurok Európába vándoroltak, s ők a magyarok ősei – tartja a máig is élő legenda. Az ujgurok a mai napig számon tartják a magyarságot, mint távoli rokonokat. 14 milliónak tudjuk az Európában élő magyarok számát, mi Kelet-Ázsiában 22 millióan vagyunk, így a törzs leszármazottait 36 milliós lélekszámúra becsüljük.”
Ujgurisztán egy megszállt ország
Ujgurisztán az ujgurok otthona volt legkevesebb 2000 éven át, amely idő alatt kisebb megszakításokkal szabad és független ország volt, szemben a kínaiak állításával, mely szerint Ujgurisztán ősi, elválaszthatatlan kínai föld.
A történelmi tények világosan bizonyítják, hogy Kína ezen állítása történelem hamisításon alapszik, annak a reményében, hogy az elnyomás és az asszimiláció eredményeit idővel legitimálhatja a világ szemében.
A kínai inváziók sora Kr. e. 104-ben kezdődött, és azóta Ujgurisztánt többször foglalták el kínai csapatok, ám ezek a megszállások soha sem voltak hosszú életűek.
A következőkben néhány történelmi adalék a kínai megszállásokról:
1. A Wu ti korban, Li Kuang tábornok Kr. e. 104-ben elfoglalta Ujgurisztánt, de Ujgurisztán népe visszaszerezte függetlenségét Kr. e. 86-ban, a kínai katonák legyőzésével.
2. A Hsuan Ti korban, Chang Chi tábornok megtámadta és elfoglalta Ujgurisztánt Kr. e. 59-ben.
Azonban Kr. e. 10-ben az ujgur kánok legyõzték a kínai seregeket és visszanyerték szabadságukat.
3. A Ming Ti kor Második Kán Dinasztiája idején Pan Chao tábornok belháborút indított Ujgurisztán megtámadásával, Kr.u. 73-ban.
Ez a háború mintegy 28 éven át tartott. Kr. u. 102-ben Pan Chao visszatért Kínába, majd egy évre rá fiának Pan Yungnak menekülnie kellett az őt legyőző ujgur kánok elől.
Ekkor Ujgurisztán újból visszanyerte biztonságát és függetlenségét.
4. A Topa(Wei) korban, Ujgurisztán adót volt köteles fizetni Kínának, 448-tól 460-ig.
5. 657-ben a Tang dinasztiabeli Kau Tsung elfoglalta Ujgurisztánt, de 669-ben a Gök Türk kánok kiűzték a kínaiakat Ujgurisztánból.
6. 747-ben Kau Tsung a koreai Kao Sien-chi tábornokot nevezte ki a kínai seregek parancsnokává és megbízta az egymással hadakozó ujgur kánok egy csoportjának támogatásával.
Ez a tábornok kihasználva az ujgurok megosztottságát, rendkívül agyafúrt és kegyetlen módon állította szembe egymással az ujgurokat, és így sikerült Ujgurisztánt kínai alávetettségbe taszítania.
Azonban az ujgurok 751-ben arab segítséggel megsemmisítették Kao Sien-chi erõit és így elnyerték függetlenségüket.
Kr. e. 104 és Kr. u. 751 között hat kínai hadjárat indult Ujgurisztán ellen.
Ezalatt a 855 év alatt, a kínaiak mindössze 157 évig uralták Ujgurisztánt, és mint ahogy a hadjáratok gyakorisága mutatja, ez az uralom mindvégig csak részleges és időleges maradt.
A fennmaradó 698 évben Ujgurisztán szabad és független ország volt.
Abban időszakban(Kr. e. 104-Kr. u. 751) általánosságban baráti volt viszony és kereskedelmi kapcsolatok létesültek Ujgurisztán és Kína között.
Az újabb keletû kínai történelmi könyvek és politikai szándék ezeket a kapcsolatokat hátsó szándékoktól öveztetve úgy igyekszik beállítani, mint Ujgurisztán Kínának való alávetettségének bizonyítékát, hogy így legitimálják Ujgurisztán iránti igényüket.
Miután az arab, türk és tibeti erők kiűzték a kínai megszállókat 751-ben, mintegy 1000 esztendő telt el a kínai mandzsu uralkodók hódításáig.
Ez alatt a hosszú időszak alatt nem Kína volt az egyetlen fontos diplomáciai tényező Ujgurisztán számára.
Az ujgurok önkéntesen csatlakoztak a Mongol Birodalomhoz, ahol 207 éven keresztül megtartották függetlenségüket és fontos szerepet játszottak annak kulturális és politikai életében.
A fennmaradó 800 éven keresztül Ujgurisztán teljesen független volt, a jólét és fejlõdés saját útját járta.
A mandzsu hódítók mintegy egy millió polgári lakos élete árán 1876-ban elfoglalták Ujgurisztánt és formálisan is betagolták a Mandzsu birodalomba, Xingjiang (vagy Sinkiang, amelynek jelentése “új tartomány”) Tartomány néven.
Ezen idõtõl fogva Ujgurisztán folyamatosan katonai közigazgatás alatt állt. 1949-ig 42 fegyveres felkelés tört ki (átlagosan négyévente) a mandzsu uralom ellen, a függetlenség visszaszerzéséért.
1933-ban az ujgurok Ujgurisztán déli részén megalakították a Kelet-Turkesztáni Iszlám Köztársaságot, majd Ujgurisztán egészén a második Kelet-Turkesztáni Köztársaságot.
Az elõbbi államalakulat 3 évig, míg az utóbbi 5 évig állt fenn.
A kommunista Kína 1949-ben foglalta el Ujgurisztánt, és 1955-ben változtatta XUAR-ra a nevét.
A kommunista Kína, azóta gyarmatosító uralmat valósít meg Ujgurisztánban.
Az ujgurok leírhatatlan szenvedéseket kellet kiálljanak az embertelen idegen elnyomó uralom alatt.
Dacára a szenvedéseknek és a kulturális genocídiumnak az ujgurok lelkét nem sikerült megtörni.
A hozzáférhetõ kínai források szerint, az ujgurok 1954 óta, a kockázatok és veszélyek ellenére tüntetéseket és felvonulásokat szerveznek, földalatti mozgalmakat alakítanak, hogy kivívják jogegyenlõségüket vagy akár függetlenségüket, harcuk mely csúcspontját 1996-ban érte el, soha sem szûnt meg. Az ujgurok építette Ming Oy vagy az Ezer Buddha Temploma még megtekinthetõk Kucha, Turfán és Dunhuang városaiban, ahol a kanchou ujgurok éltek.
Kucha városában több mint 50 buddhista templom, könyvtár és a szegényeket istápoló népjóléti intézmény volt.
Hotan városában 14 nagy t és számos kisebb kolostor állt. Az ujgurisztáni ujgurok 934-benv vették fel az iszlámot, a Karahanida Satuk Bughra Kán uralkodása alatt.
Azóta az iszlám az ujgurok egyetlen vallása, mind a mai napig.
Az ujgur hatalom, tekintély és kultúra a történelem hosszú folyamán át virágzott és több mint 1000 éven át uralta Közép-Ázsiát majd meredek hanyatlásba kezdett a mandzsu invázió után, majd a nacionalista de különösképp a kommunista Kína uralma alatt.
Följegyzések szerint a mai Mongolország északi részében, az Orkhon, Tula és Szelenga folyók mellékén volt, s úgy látszik, a hiungnu, vagyis hunn népének volt uralkodó, mindenesetre, pedig egy jelentékeny törzse.
Kezdetben semmiféle uralkodót nem ismertek, azután 500 évig egyes nemzetségek főnökei alatt éltek, mígnem Buka khán kezdett uralkodni, kinek székhelye, Ordubalik, az Orkhon folyó partján, a Karakorum hegy alján volt, s aki, meghódítva a mongolokat és kirgizeket, Tangutot, Tibetet és Khinát, s adófizetőivé tevén a nyugati országok fejedelmeit, óriási birodalmat alapított.
Az ujgur hagyományok Buka khánja kétségkivül azonos a hiungnu birodalom alapítójával, kit a khinai évkönyvek Maotu, Mode vagy Modo néven emlegetnek, s akinek birodalma Koreától Kicsakig és a Kaspi-tengerig terjedt. Uralkodott Kr. e. 209-174 közt.
Buka khán csodás származásának mondája, amely szerint egy fának volt a gyermeke, Modo nevével függ össze, mely mongolul a. m. “fa”. Utóda a khinaiak szerint fia Lao-khá vagy Lao-shang (Kr. e. 174-158) volt, kit az ujgur hagyományok Buka khán testvérének mondanak s Laor-Tekinnek neveznek.
Az ujgur hagyományok szerint az õ idejében vándoroltak ki az Orkhon vidékérõl délnyugat felé arra a földre, hol Birbalik várost építették, vagyis a mai Urumcit.
E vidéken, a Felső-Hoangho mellékén akkoriban a jüeicsik laktak, akiket, mint a khinai évkönyvek írják, Lao-shang több csatában legyőzött s Kr. e. 165. királyukat is elfogta s lefejeztette.
Az U. ezen terjeszkedése felkavarta a régebbi felső- és közép-ázsiai népviszonyokat; nemcsak a jöeicsik vándoroltak ki a Felső-Hoangho mellékéről, hanem az ili-vidéki usziunok és szakák is, akik megdöntve a baktriai görög királyságot, az u. n. indo-szkítha birodalmat alapították.
Az északi és déli U. v. hiugnuk közt lassanként olyan ellentétek fejlõdtek ki, hogy az Kr. u. 49. a hiungnu állam kettéválására vezetett.
A déliek, kiket a khinaiak “khuszu”, “kaocse” vagy “kaocsang” néven emlegettek, a khinaiak fenhatósága alá kerültek, mig az északiakat Kr. u. 91 körül keleti szomszédaik, a szienpik a khinaiak segítségével kiszorították régi hazájukból s ezek az Irtis forrásvidéke körül tanyázó igurok közt szerveztek új államot.
Ekkor jön kapcsolatba a hungnu vagy hunn név az ugor (l. o.) névvel s ekkor kezdik a hungnu népet másként ugurnak is nevezni.
Maga az ujgur (új-ugor) név is ezzel függ össze s tulajdonkép, csak a déli hiungnukat jelenti, akik késõbb Közép-Ázsiában terjeszkedve, a bizánciak elõtt “fehér hunn” név alatt is ismertesek.
Tudnak e megoszlásáról az ujgur hagyományok is.
Ezek szerint az U. egy része tiz, másik része kilenc folyó mellett lakott, s ezért amazt “onujgur”-nak (tiz ujgurnak), emezt pedig “tokuz-ujgur”-nak (kilenc ujgur) nevezték.
Amazok fejdelme volt Menkütaj vagy Menkütait s fejedelmi címe “ililter” vagy “il-elteber”, emezeknél a fejedelmi cím “kök-irkin” vagy “köl-irkin”, késõbb pedig “idi-kut”.
A két fejedelem családja közel száz évig uralkodott, amikor az U. megint egy nemzetté lõnek.
Majd pusztulni kezdtek s más népek rabszolgáivá váltak. Egy részük aztán az Irtis mellé költözött s ott halat fogott, hódat, nyusztot, menyétet és evetet vadászott s azoknak a húsával táplálkozott s bőrével ruházkodott.
Kétséget sem szenved, hogy az irtiszmelléki vadász és halász onujgurok a hunnok uralma alá került magyarfajta unugorok s csakis a hungnuk által függnek össze az U.-kal, de nem az eredet közösségénél fogva.
Nevük is aligha hozható kapcsolatba a tiz folyóval, ez már török népetimológiai magyarázatnak látszik (l. Uturgur). Ellenben a déli hungnuk “tokuz ujgur” vagy “tokuz oghur”, az araboknál “tagazgaz” neve, ami előrészét illeti, már csakugyan kilencet, “kilenc nép”-et jelent, ahogy a khinaiak is nevezték őket.
A hungnu birodalom megdõlése után az északi és délig á közt nemcsak a történeti közösség szűnt meg, de etnikailag is egészen különböző néppé alakultak, úgy hogy ezentúl U. alatt csakis a déli ágat lehet érteni.
Thian-san felõl terjeszkedve, a Kr. u. első századokban Turkesztánt is hatalmukba kerítették, kiszorítva onnan az indo-szkíthákat s ezen előnyomulásuk alatt nemcsak a buddhizmussal, hanem nesztoriánus térítők által a kereszténységgel is megismerkedtek.
Elterjedt náluk a földművelés és ipar, volt külön irásuk és pedig előbb az orkhon- és jenisszeimelléki föliratokból ismert rúna-irás, majd pedig a nesztoriánusok által elterjesztett, u. n. ujgur-irás. A Kr. u. VI. sz közepe táján az altáji turkok hatalma alá kerültek, két század múlva azonban sikerült az altáji turkokat legyőzniök.
Már 731. elfoglalták Ordubalikot, az õsi hiungnu várost a Karakorum hegy alatt, amely alkalommal Kül-Tegin turk khagán is elesett, kinek 732. emelt síremléke a legrégibb török nyelvemlékek egyikét foglalja magában. 745. pedig teljesen megdöntötték az altáji turkok hatalmát, s ettől fogva a mongol hódításig Belső-Ázsiának urai, egyszersmind az iszlám előtti török műveltség képviselői ők voltak.
Virágzó városaik közül kettőnek a romjait egy kiapadt folyó partján a homokba temetve nemrégiben fedezte föl Sven Hedin svéd utazó, aki szerint mintegy ezer éve lehet annak, hogy a futóhomok elborította.
Szellemi és társadalmi életükre a Bokra khán idejében, 1067. irt Kudatku Bilik, vagyis a szerencsés tudás könyve vet világot.
Az ujgur nyelv legrégibb emléke Tacsamnak, Bilge khán és Kül-Tegin apjának onginmelléki sírfölirata 692-bõl vagy 693-ból. V. ö. Vámbéry Á., A török faj (1885, 380-418. old.); Thury I. (Századok 1896, 10. füzet).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Időszámítás előtti harmadik században szólnak görög, iráni és kínai források a Sárga folyó, Kelet-Turkesztán és a mongol sztyeppék közti hatalmas területet uraló ujgurokról, s törzseikről..
Első államukat i.u. 744-ben alapították és hét évvel később, Tibettel és az arabokkal szövetségben véres csapást mértek a kínai hódítókra a Talas folyónál.
Az ujgurok több vallást is gyakoroltak.
Eleinte buddhisták voltak, ezt igazolják a máig fennmaradt buddhista templomok és kolostorok.
A 10 században főleg török hatásra felvették az iszlám hitet.
Kínai források szerint az ujgurok már ebben az időszakban is híres gyógyítók voltak, az akupunktúrát is ők fedezték fel.
Jártasak voltak az építészetben, a művészetekben és a zenében.
Magas szintű volt írásbeliségük
Még a legegyszerűbb foglalkozású ember is tudott írni és olvasni.
Az ujgurok már évszázadokkal Gutenberg előtt ismerték a könyvnyomtatást.
Az ujgurok a jelenleg Kínához tartozó Hszincsiang tartományban élnek, és minket magyarokat a mai napig a kétezer évvel ezelőtt elvándorolt rokonaiknak tartanak. Stein Aurél több mint száz éve vezetett expedíciót erre a vidékre.
Felfedezte, feltérképezte Ujguriát, régészeti feltárásokat végzett, megállapította a nyelvi és kulturális rokonságot. Az ujgurok régi népmûvészeti motívumai szinte egytõl-egyig megegyeznek a mieinkkel, szõtteseiket tulipános ládában tartják, õsi regéik, meséik mintha rólunk szólnának Nyugat-Európa kiterjedésû Ujgurisztánra – Kelet Turkesztánra – régóta fente fogát Kina.
De a kinai uralom az ország területének egyhatodát kitevõ Xinjiangban -“Új Területen” – csak a Mao hordáinak hódítását követõ, “Xinjiang civilizálásak” szándékával megkezdett tömeges “han” kínai bevándorlással pecsételte meg az ujgur sorsot.
Kelet-Turkesztán több mint ezer éven át szabad állam volt.
Hol Kína oldalán, hol ellenségeként, de véres csaták árán sikerült megõriznie függetlenségét. 1876-ban a kínai császári seregek elfoglalták területüket.
Ujgur források szerint a kínaiak a betörés során egymillió õslakost mészároltak le.
Az ujgurok azonban nem adták meg olyan könnyen magukat. 1884 óta, amikor hivatalosan is a Hszincsiang tartomány részévé váltak, 65 éven át 42-szer szerveztek fegyveres felkelést a kínai császári megszállók ellen. Kétszer is kivívták önállóságukat. 1933-ban létrehozták a Kelet-Turkesztáni Iszlám Köztársaságot, és 1944-ben kihirdették a Második Kelet-Turkesztáni Köztársaságot. Az elõbbi 3, az utóbbi öt évig állt fenn.
1949-ben Kínába tartó ujgur vezetők repülőgépe lezuhant.
Ezzel az addig független állam szabad prédává vált.
A kommunista Kína végleg bekebelezte az országot. Hszincsiang autonómiát kapott.
Ez azonban csak papíron létezik.
A kínai han nemzetséghez tartozó betelepülõk különbözõ kiváltságokat élveznek.
Az ujgurok anyanyelvi iskolákat, szabad vallásgyakorlást követelnek.
Tiltakoznak a területükön végrehajtott kínai atomkísérletek ellen.
És továbbra sem adják fel függetlenségi törekvéseiket. Erre azonban vajmi kevés az esély, hiszen Peking soha nem mondana le egy olyan régióról, amelynek földje 122-féle ásványkincset- köztük olajat, gázt, szenet és aranyat rejt. Hivatalos kínai álláspont szerint az ujgurok terroristák, mások szerint viszont hazájuk függetlenségéért küzdõ szabadságharcosok.
A tanulságok levonása nagyon is fontos, hiszen ami Ujguriában történt, megtörténhet más népekkel, akár Európa szívében is.
A fegyelmezés másik, igen elterjedt és a katonaság által közkedvelt módszere az volt, hogy 10 – 12 éves ujgur leánygyermekek ezreit szakították ki a családból és pekingi vagy sanghaji bordélyházakban helyezték el őket, vagy – simán feleségnek szánva – gyakorlatilag odaajándékozták a lányokat a hazatérő katonáknak.
Nem tudom, melyik verzió lehetett a nagyobb karrier szerencsétlen gyerekeknek.
Az elkövetkezendő száz évben Ujgurisztán Kínától történő elszakadásának körülbelül akkora valószínűsége van, mint annak, hogy a dalai láma lesz a Kínai Kommunista Párt főtitkára.
A nemzeti önérzet szava mellett figyelembe kell venni, hogy 1961 óta Kína ebben a – kétségkívül ritkán lakott – tartományban hajtotta (hajtja?) végre nukleáris kísérleteit (a Taklamakán sivatag mellett található Lop Nor bázisról talán sokan hallottak), ráadásul az itteni altalajkincsek nélkülözhetetlenek a kínai gazdaság számára. Arról pedig végképp nem is beszélve, hogy Ujgurisztánon keresztül érkezik a kazah kőolaj a kínai hátországba.
Ujgur források szerint ez utóbbi gyakorlat (tehát a fiatal nők hátországba telepítése) a mai napig működik a lassan krónikus nőhiánnyal küzdő Kínai Népköztársaságban Az ujgur-kérdésben 2001. szeptember 11. nagy változást hozott.
Peking ettől kezdve igyekszik a terrorizmus elleni harc részeként feltüntetni az Ujgurisztán Felszabadítási Front elleni fellépést.
Mindezek mellett hangsúlyozzák, az ujgurok és az al-Kaida kapcsolatát.
Ugyanis 1999 elején bin Laden találkozott Mukliszi Juszupbekkel, és megegyeztek abban, hogy bin Laden szervezete segíteni fogja az ujgurokat terrorista akciók végrehajtásában.
2001 februárjában az ujgurok a tálibokkal is szövetséget kötöttek, melynek értelmében az Ujgurisztán Felszabadítási Frontjának harcosait afganisztáni táborokban képzik ki.
Ezt alátámasztja az, hogy Afganisztán megszállásakor több kínai állampolgárságú ujgur került fogságba.Az USA 2002-ben felvette az ujgur szervezetet a terrorista csoportok listájára.
A szervezet vezetõjét, Hasszan Mahszumot tavaly decemberben ölték meg Afganisztánban.
A szélsőséges ujgur szervezetek terrorista kapcsolatai nagyon is jól jönnek Kínának, mivel így a világ előtt a terrorizmus elleni harc részekének tudja bemutatni a Hszincsiangban az ujgurokkal szemben folytatott elnyomó politikáját.
A helyzet ilyen alakulását azonban el lehetett volna kerülni, ha korábban a nemzetközi fórumokon komolyan foglalkoztak volna az ujgur-kérdéssel.
De így a nemzetközi érdektelenség taszította a nagyobb önállóságért, elszakadásért küzdő ujgurokat a szélsőséges terrorista csoportok közé.
Az ujgurok számára nagy lehetőség vált semmissé, amikor 1994-ben Kína Oroszországgal, Kazahsztánnal és Kirgizisztánnal aláírta a sanghaji egyezményt, melyben az elõbb említett államok elismerték Kína nyugati határát. 1995-ben azonban az ujgur ellenállók értek el diplomáciai sikereket, amikor több nyugat-európai országban és Washingtonban sikerült képviseleti irodát nyitniuk.
Az Ujgur Világkongresszus (Dunya Uyghur Qurultiyi) nevû pártnak otthont adó Németország diplomáciai csatornákon szinte havi rendszerességgel szokta kikérni magának a “fokozott kínai érdeklődést”, amibe olykor még emberrablási vagy gyilkossági kísérlet is belefér – természetesen egyetlen ilyen eset sem köthető bizonyítható módon a pekingi hatóságokhoz. 2004 óta pedig Washingtonban működik a magát Kelet-Turkesztán Száműzött Kormányának nevező politikai szervezet (Dogu Türkistan Süngündeki Hükumeti).
Mondanom sem kell talán, hogy ezek ketten (a németországi és az amerikai ujgur szervezet) nem ismerik el egymást, és gyakran kölcsönösen anyáznak is, tehát lehet abban valami, hogy a rokonaink.
Az ujgurok régi népművészeti motívumai szinte egytől-egyig megegyeznek a mieinkkel, szőtteseiket tulipános ládában tartják, õsi regéik, meséik mintha rólunk szólnának. UJGUR ÍRÁS: alig különbözik a székely-magyar ROVÁS-írástól! Egy magyar csapat ismét bejárta a térséget, és megdöbbentõ eredményérõl egy érdekes cikkben számoltak be a National Geographic-ban. (2004 decemberi szám, Bárdi László: “A selyemút vándora”) A kelet-kínai Hszincsiang-Ujgur Autonóm Tartomány a Kínai Népköztársaság legnyugatibb, és egyben legnagyobb kiterjedésű tartománya. Hszincsiang kínaiul Új Határt jelent, ami meglehetősen érzékletesen írja le Kína hozzáállását a régióhoz. Hszincsiang Tibethez hasonlóan viszonylagosan független volt Kínától Kelet-Turkesztáni-Köztársaság néven, egészen 1955-ig.
Ebben az időben az itt élők mindössze tíz százaléka volt kínai.Mára a sorozatos betelepítések eredményeképp a tartomány lakosságának hatvan százaléka lett az.
Az általuk propagált hiedelmekkel ellentétben, az évezredekkel ezelõtti, kora-kínai államalapítás nem saját, szerves fejlõdés eredményeként, de a Nyugat által barbároknak tekintett hunok dinasztiája által történt.”A királyság intézménye az elsõ kínai dinasztiáig, a Xia nevû hun nemzetségrõl elnevezett Xia dinasztiáig és Huang Di-ig, a kínai civilizáció megalapítójáig nyúlik vissza, az i.e. 3. évezredbe” – írja Grandpierre K. Endre és Grandpierre K. Attila. (Királyi mágusok õsnépe: a magyar)Milyen eszméket hagyott örökül a birodalomalapító Huang Di?A kínai kultúra hajnalán, az “i.e. évezredekben a mágusok a kínai vallás minden szintjén vezetõ szerepet játszottak (Schafer, 2005, 234)” és a késõbbiek folyamán a “kínai univerzalizmus, konfucianizmus, taoizmus a mágusok tanításaira épült”
Mint azt a Victor H. Mair, a kínai nyelv és irodalom professzora régészeti és nyelvi bizonyítékai mutatják:
“az ó-kínai “*myag, mágus, természettudós, filozófus” jelentésű szó nem kínai, hanem közép-ázsiai eredetű (Mair, 1990).
“Amikor királlyá választották”, Huang Di “csak azzal a feltétellel fogadta el a királyságot, ha a nép elmozdítja királyi tisztségéből, ha nem a javára szolgál…
Ebben a tettben az ősi szkíta-magyar népfelségjog eszméje rejlik, a magyar Szent Korona eszme.”- Több-ezer évvel később az Aranybulla záradéka ugyanezt fogalmazza meg a hatalmával visszaélő uralkodóval szembeni jogokról!
Úgyszintén, a II. András Aranybullájában lefektetett jogokat kapták meg a Szent Korona Országának középkori nemzetiségei, pl. a románok, a szerbek is és ez az ősi szabadságértelmezés tette kora legdemokratikusabb nemzetiségi törvényévé az 1867-es kiegyezést követő, nemzetiségek jogait illető rendelkezéseket.
Mit őrzött meg Kína az egykori hun dinasztiaalapító elveiből?
Mao 40 millió áldozata és Tibet, Hszincsiang magukért beszélnek!
ÚJRA KELL ÍRNI A SZÖVETSÉGET!
A MAGYAROKNAK ÖSSZE KELL TARTANIUK MEG KELL FOGJUK EGYMÁS KEZÉT ÉS TÁMOGATNUNK KELL EGYMÁST!
Bízok benne ez a reális álom a megvalósulás útját fogja járni. Akarjuk, hogy így legyen.
Karaul táltos NAGYTISZTELETŰ testvérem mondta ,ne hagyjátok, ha titeket és testvéreiteket bántsák, dobbantsatok oda. ÚGY LEGYEN!
A magyaroknak feladata van az egész világon!
Mindenki tudja már, hogy nagy dolgot csináltok!
Több ezer éve ez a feladata a magyaroknak!
Hirdetni a Fényt, a szeretetet, szakrális tanítást szórni szét az emberek szívében LELKÉBEN és pusztítani a démoni erőket!
A magyarok indítják el a változást!
ÚGY LEGYEN NEMZETTESTVÉREIM!
Sekeli Sijas ANDORÁS
VÉRES FELHÖK
Véres felhők ontják a vörös esőt.
Halljuk a hangot a felhők fölött.
Turul repül a hegyek horizontján.
Regös énekel nekünk a lantján.
Őseink földjén lángol már a róna.
Idegen hordák hada útjainkat rója.
Harcosaink kardja csillog a fényben.
Piros fehér zászlónk lobog a szélben.
Hosszú ősz haját hátraveti a táltos.
Mondja a magyarok istenéhez imádkozó.
Harci dobok hangját viszi messze a szél.
Fend a kardot testvér közel a cél.
Bölcsőnket nem adjuk, védjük a medencét.
Kiirtjuk innen az istentelen bestét.
Rovást rovunk minden ház falára.
Ez az ország nem kazár árulók tanyája.
A szövetség népeink vérével köttetett.
A Magyar erre a szent földre rendeltetett.
Sekeli Sijas Andorás
Forrás:
Kõrösi Csoma Sándor
Benkõ Ferenc
Mukliszi Juszupbek
Grandpierre K. Endre és Grandpierre K. Attila.
Bernát Péter
Kredits Ferenc
Balla József
TIBURU
KUTATÁSAIRA ALAPOZTAM.
A NEMZET KÖSZÖNETE NEKIK AZ ÕSMENTÕ MUNKÁJUKÉRT
Ha megnézzük ezt a térképet, arra lehetünk figyelmesek, hogy a jelenlegi KNK területének mintegy 30 százaléka finoman szólva nem ősrégi kínai föld; Tibet problematikáját valamennyien ismerjük, Ujgurisztánról most beszélünk, Belső-Mongólia pedig hasonló pályaívet tudhat a magáénak, mint Kelet-Turkesztán – ütközőzónaként kezdte, kérészéletű államként folytatta, kínai “autonóm” tartományként fejezte be a népköztársaság kikiáltása után.
A Magyarok Világszövetsége közleményben veszi védelmébe a Kínában élő ujgurokat.
A közlemény a magyarság legközelebbi rokonainak nevezi az ujgurokat, és felszólítja a kínai hatóságokat az ujgurok emberi és nemzeti jogainak tiszteletben tartására.
Az MVSZ felszólítja Magyarország kormányát, hogy vegye védelmébe az ujgurokat!
További tudnivalók itt:
http://hungarianrealnews.com/tortenelem/ujgurok.html
Köszönöm, hogy rendszeres olvasója vagy blogomnak.
Áldott szép napot mindenkinek.
Szeretettel Angelica.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: