Vissza térő rémálmok.

Napok óta álmodok valakiről, akinek az arcát nem látom, mert az illető egy földig érő fekete ruhát visel.

A fején egy kapucnival, amelyek takarja az egyén arcát. Félelem sugárzik az egyénből.

A feje mindig le van süllyesztve mintha a földet nézni. Az álmomban beszélek az egyénhez és ö válaszol. Férfi hang tehát arra enged következtetni, hogy férfivel van dolgom. Mély tónusú hang és amikor beszél elnyújtat szavakat használ és nagyon lassan kommunikál.

Nem tudom miért éppen a migránssakkal kapcsolatosan kérdezek, és miért pont a migránsok kerülnek az álmaimba de egy biztos egy ideje nagyon nyugtalanokká váltok az éjszakáim. Talán valami üzenetet akarnak közvetíteni?

Szóval azt kérdezem az ismeretlentől, minek árasztatta Europára ezt a nagy tömeget?

Az emberem, azt válaszalja, minden egyes alkalommal, hogy ezek a tömegek valójában mesterségesen létrehoztat személyek, akiknek fejében egy számítógépes szoftverrel létrehozott és az elmébe táplált program biztosítja az emlékeket. Nem tudom látatok-e a „Mesterséges intelligencia”, című filmet? Mert valahogy ehhez tudnám hasonlítani de, aki még nem látta, a youtube-n szerintem meg tudja nézni. Szóval az emberkém klónozót tömegnek nevezi ezeket, akik vegyültek a valódi migránsokkal.

A klónnak agresszívek érzelem mentessek és azonnal végrehajtónak bármilyen utasítást. Olyannak mint a zombik csak annyi különbséggel, hogy ezek a klónok képesek az arcuk kinézetét megváltoztatni sőt a szemeik színe vörösre vált amikor éppen egy véres porroncsot teljesítenek . Az arc nélküli (profil nélküli) emberkém az mondogatja, hogy a neheze még hátra van de megelőzhető a vérontás ha kiiktatjuk a program létrehozóit.

Amikor erről beszél hirtelen egy kép játszódik le előttem ahol arcokat látok. Sok arcot ismerős és ismeretlenek egyaránt. Köztük vannak magyar politikusok az előző kormányokból és a mostaniakból is.

Némelyik gúnyosan vigyorok, látom a fogaikat, érzem a leheletüket büdösek mind.

Az emberkém azt mondja,, hogy sötét idők következnek a föld lakóira és arra buzdít, imádkozzunk. Arra ébredek, hogy valahová el akar vinni az emberkém és amikor a levegőbe emelkedünk engem valami visszaránt miközben erősen szorítja a lábszáramat én pedig rugdalok, kapálózok, és sikítok.

Saját sikításomra ébredek miközben erősen ver a szívem is izzadok, de amit tudatosodik bennem, hogy éber vagyok lenyugszok és hálát adok Istennek, hogy az álmom nem valóság. Csak az a baj, hogy napközben folytan ezen jár az eszem. Kimerítő és rémes jelenetek öltenek testet a fejemben hiszen megelevenednek az események.

Úgy érzem az állom nem fejeződött be mert valahová még el kell jutnom de nem értem miért, mindig ugyan ott ébredek fel. Nem tudok valamiért tovább lépni pedig tudni akarom mi következik. Egyébként gyakran álmodok repülést, amik rendszerint kellemesek és amiket szabadon irányíttok, bárhová el tudok jutni ahová csak akarok, még mentőakciókban és részt szoktam venni, néha magammal tudok vinni embereket, máskor meg énekelek repülésközben.

Élvezem a repülést, élvezem az űrrepüléses álmokat, mert abban a világban minden olyan könnyű, minden vágy és kívánság teljesül sőt az ilyen álmokban érdekes módon varázs erőm van és a dolgok azonnal telejésülnek. Bárcsak a valóság is ilyen lenne. Most, hogy ki írtam magamból a rémséget remélem nyugodtabb éjszakák következnek.

Áldott hétvégét minden kedves olvasómnak. Szeretettel blogger anyu Angelica.