Belső háború avagy rendelésre véghez vitt bűntény.

Alig vagyok képes felfogni mivé lett a népemből.

Az idősebb karosztály fél a fiatal csemetéktől, mert azokban nincs többé tisztelet az idősebbek iránt. Nem voltam közel 4 éve otthon és ezalatt az idő alatt iszonyúan sokat változott a helyzet.

Most nem csak azért mondom mert szétverték a közös autónkat Deli Károllyal, hanem mert ahogy több falubelivel beszélgetem, nagy részük azt nyilatkozták, hogy a mostani csemeték durvák, erőszakosok, részegesek, verekedősek, iszákosak. Olyan annyira igaz ez, hogy szinte egyetlen egy intőszóért például „ne tépd le a kerítésem deszkáját”, már komoly támadási okot ad egy 16-18 éves srácnak.

Többen is mesélték mennyire nagyok a zavargások éjszakánként az utcán, sőt rendszerint verekedések történnek is általában ezek a verekedéseket egy 8 tagú fiú társaság okozza.

Ezekkel a fiúkkal nekem is meg gyűlt a bajom azon a bizonyos éjszakán amikor is készültem vissza jönni Magyarországra.

Az autót kint hagytam a házunk előtt leparkolva gondolván, hogy alszok 1-2 órát az indulás előtt hiszen közel 1300 km vezetést kell megtennem mire vissza érek így nem árt előtte kicsit pihenni különösen akkor nem, ha az nap fárasztó is kimerítő nap volt. Már pedig nagyon kimerítő is fárasztó nap volt mivel, hogy disznó vágás utáni órák voltok.

Az autó mellett pedig még legalább 3 másik autó is elfért volna, ami annyit jelent nem volt senkinek útjában, nem akadályozott senkit is semmit.

Nem is gondoltam volna, hogy egy bosszú következményeként az én autóm esik áldozatul, pedig higgyétek el a falu egyik végitől a másikig tele különböző márkájú és rendszámú autó parkolt az utca szélén.

Némelyik pedig még szűkös helyen is elhagyta autóját ám de még sem volt útjában senkinek.

Ezeknek a csemetéknek még is az én járgányom lett vonzó a bosszújuk számára.

Ha belegondolok az én 160 cm magasságomhoz visszanyitva alig ért vállamig a tettes még, is iszonyú pusztítást volt képes véghez vinni. Ráadásul nem is egyedül végezte a szétverő munkát annak ellenire, hogy az emberke azt vallatta kizárólagos tettes. Ezt azért gondolom így, mert a faluban egymás közt elégedetten dicsekedtek ki mit végzett az autón.

Minden létező ablakomat szétverték, a tükreimet csontostól bőröstől kitépték, kicsavarták, a rendszámtáblámat szétverték letépték majd összehajlították is a kacsitól nem mesze a pattokba dobták.

Az autó beleseiben kisebb nagyobb kövek hevertek amelyekkel azt a látszatot akarták kelteni, hogy ezekkel törték be az ablakokat, ám a rendőrség is a bűnmegelőző nyomozói az eset feltárás következtében azt állították, hogy inkább botokkal mintsem kövekkel törték be az ablakokat.

 

Az én meglátásom azonban az, hogy mind két eszközt alkalmazták azon az éjjelen.

A házunktól nem messze az anyukám megtalálta az egyik ilyen botot de a tettesek azon az éjjelen úgy sétáltok el a helyszínről, hogy valamennyiknél még ott voltok a maradék a botok amikor a színhelyet elhagyták és végig mentek a falun.

Ezt a fiuk sem tagadták de a rendőrség jelentésében még is csak egyetlen beismerő vallomást tevő srác volt hajlandó felvállalni.

Ez az egyetlen fiú vitte el a balhét védve ezáltal a többieket vagy talán a felbujtót?

A Róbert nevű srác anyukája azonban véresre sírta szemeit fia tette miatt ám a srác nem törődött ezzel. Az anyuka elmondása szerint talán ez az idei karácsony lett volna az egyetlen nyugodt békés karácsony ha az eset nem történik meg, ugyan is az összes többi karácsonyuk meneküléssel telt mivel, hogy az apa elüldözte családját.

Tehát az apa egy erőszakos, iszákos személyiség aki rettegésben, terrorban tartja családját rendszerint mindig amikor otthon tartózkodik.

Az idei évben éppen Angliában tartózkodott az anyuka elmondása szerint egy munka ügyben. Tudjátok mi a legérdekesebb dolog mindenben?

Az, hogy az anyuka egykor a barátnőm volt és volt egy másik közös barátnőnk Genovéva nevű. Együtt lógtunk, bujkáltunk szüleink elől amikor csintalanságunkban cigarettázni akartunk.

Elképzelni sem tudjátok milyen érzés kerített hatalmában amikor a rendőrség fényt derített a tettes személyre ráadásul amikor a Katival találkoztunk a rendőrség kapujában mind ketten 

megdöbbentünk. Ez a 24 el telt év most egy tragikus tapasztalás következményekként ismét össze fonta útjainkat is ahelyett, hogy harag dühét váltatta volna ki belőlem a szívem majd meg szokott. Láttam, a volt barátnőm arcát tele gyötrelemmel, sírással, bánattal és most még az én esetem is meg viselte.

 

Ahogy ezekben a pillanatokban is vissza emlékszem kinézetire úgy a szívem ismét görcsbe rándul. Szomorú vagyok, hogy pont ö pont az ö fia és pont velem történik mind ez.

Nem tudom miféle tréfát űz az élet velem de az biztos, hogy a Katinak nagyon nem jött jól a kártérítés én még sem mondhatom azt, hogy eltekintek ez alól hiszen kevés pénzzel mentem hozza az autó javításokat pedig nem tudtam volna zsebből kifizetni ha bele pusztulok akkor sem. Innen amonnan kellett költsön kérni, hogy az autót meg csináltassam és nagy terhet jelentett volna vissza fizetnem a költsön ezért aztán muszáj volt Katival kifizettetnem a kárt amit a fia okozat.

Amikor az eset meg történt azokban a pillanatokban csak az járt a fejemben micsoda szégyen a falumnak, hogy olyan bűnözök élnek köreinkben, de most már azt gondolom a népem egy leszakított ág a fáról amelyek elfelejtve, széttépázva pusztulásnak lett ítélve.

Azt gondolom gyámoltalan, elhagyatott, vezér nélküli nép csoport amelyek ugyan éldegél de meg vannak számlálva napjai ha sürgősen nem történik valami csoda a meg mentésükre.

A csángó magyarság immáron kihalóban van, bele alvadóban van, összemosva különböző nemzetiségű kultúrával a világ számos pontjain hiszen a megmaradásuk, a megélhetésük, a létezésük fen-maradásuk érdekében szét szóródtok Angliában, Dániában, Olaszországban, Svédországban, Spanyolországban, Németországban és még sok más országban, hogy aztán ott letelepedjenek családot alapítsanak mert abba a szegény elfelejtet faluban nincs más számukra mint a földművelés amelyek már alig biztosít élelmet és megélhetést.

Én 24 évvel ezelőtt azért jöttem Magyarországra mert meg akartam ismerni a fát amiről az ág letöretett , is amelyek fához tartozik az ág az én vérvonalam, az anya országom s bár az elein az anya ország nem fogadott szívesen, elutasított, megtagadott, utált még is szerettem s tudtam ez az ős otthonom aki nélkül nem érdemes élnem, de akik én utánam elhagyták a csángóföldet már nem térnek vissza többé örökre mert érzik is tudják az nem az eredendő örök otthonuk hanem csupán egy föld rész, egy föld darabka Románia területén melyeken nem lehetnek azok akik lenniük kellene elvégre ha Romániában élsz Románul kell élned és beszélned azért, hogy befogadva legyél és köztük tudj élni anélkül, hogy állandóan szégyenkezni keljen az otthontalanság miatt.

Hogy mit kellene tenni csángókért? Lenne bőven mit tenni, de amíg Magyarország képtelen saját belső életét kézben tartani és összefogva egységesen egymásért dolgozni addig sajnos nem fogja tudni megérteni, hogy nem csak az tragikus, hogy Trianon alkalmával feldarabolták az országot hanem az is tragikus ahogy a saját testvéreit szét darabolták, elűzették messzire Moldvába mostanra pedig Moldvából távoli országokba ennek következtében pedig az új generációk már összemosva többé nem tiszta magyarok és nem tiszta csángókká lesznek.

Ahogy Deli Károly a MIÉP alelnöke gyakran szokta mondogatni a nép elveszti identitását s többé nem tudva ki ö, mivé lett, csak egy ember a sok közül gyökerek, ősök, emlékek is történelem nélkül. Hát lassan ez lesz népemmel.

Egy megvadult, vezér nélküli szétszórt ember csoportokból lévő valakik akiknek önálló belső törvénytelen életet élve önmagukat pusztítják. Erre Magyarország az anya ország nem lehet büszke hiszen őbelőle született ez a törzs is,ám de csak magára hagyatva, elfeledve hosszú, hasszú éveken át is most már az új generáció nem ismeri gyökereit hiszen megtámadja azt is aki közéje való mivel állandó háborgásnak, zavarnak, kényszernek volt kitéve ezért aztán az én tapasztalásaim az elmúlt napokban egyáltalán nem enged csodálkozni valót maga mögött. A belső önpusztítás elkezdődött ahogy itt Magyarországon is folyamatban van. Most tehát megkérdezem „Mivé leszel óh MAGYAR”-

Isteni áldásokban gazdag szép estét ismét Magyarországról.

Szeretettel Angelica.