Csodák márpedig léteznek. Az angyalok köztünk élnek.

Egy igaz történet.

Egy amerikai anyuka rövid története is a találkozása az angyallal.

Megpróbálom fordításommal átadni az anyuka valódi történetét egy reményt vesztett frissen elvált anyukának akinek 2 gyermeke van.

Az anyuka életében úgy tűnt soha előtte nem történtek csodák de miközben a történetét meséli érezni lehet a hangjában, hogy nem egy hit nélküli személyiséggel van dolgunk.

A fiatal frissen elvált anyuka igen szegényes helyzetbe találta szemben magát ráadásul pont a szentünnepek napján költözött az új otthonába amelyek egy kis szobával rendelkezik.

Nem volt pénze talán épphogy jutott valamire annak ellenire, hogy nővérként dolgozat az egyik orvasi rendelőben a közelben.

De a szentünnepekre kifagyott a pénztartalékaiból ez pedig nagyon megnehezítette a helyzetét.

Az anyuka úgy emlékszik, hogy ez az ünnep volt az egyetlen olyan év amikor tényleg semmije sem volt is a gyermekeinek azt sem tudta, hogy mondja el.

Amerikában van egy úgynevezett hálaadóünnep még a karácsony előtt is a történet szerint ez az eset ezen a napon játszódat le ráadásul mindjárt a válásuk utánra rá pár napra.

Az amerikai szokások szerint a hálaadóünnepén a család minden tagja összejön és a bőséges étellel telített asztalt körülveszik, imádkoznak, hálát adnak Istennek az év bőségéért, ám ezen a napon őket senki nem hívta meg.

Az anyuka szómarúan ébredt reggel mert tudta, semmi több étel nincs a hűtőben mint 3 virsli.

A szívében vegyes érzések kovaragtok amelyek teljesen összezavarták s majdnem reményt vesztetté tették.

Úgy érezte egy olyan sötét alagút veszi körül amelyek végén nem látszik a fény ezért aztán nem látta az utat amelyek esetleg kivezetheti a fényre ebből a szerencsétlen helyzetből.

Teljesen kétségbe volt esve és az életkedve is elhagyta mert akkor még úgy tűnt padlónak legmélyebb pontjára zuhant ahonnét nincs felállás.

Az anyuka még is megpróbált vidám maradni is jó kedvű a gyermekei előtt mert nem akarta, hogy megtudják mekkora bajban

vannak ezért aztán úgy gondolta kiviszi őket a közeli parkba a játszó térre remélve, hogy ezzel szebbé is jobbá teheti gyermekei napját miközben a saját nyomasztó gondolatait és elnyomhatja. Bízott benne, hogy a gyermekei jól érzik magukat a parkban még a bőséges terített asztal nélkül is hiszen ez, az egyetlen olyan év amikor tényleg semmijük sem maradt.

Amikor a parkból hazafelé tartattok a gyermekei éhesek lettek és enni kértek.

De az anyuka tudta sem pénzük sem pedig ételük nincsen.

Annyira szomorú volt, is annyira egyedül érezte magát miközben hazafelé tartattok többször megkérdezte önmagától, vajon ki kerülnek e valaha ebből a helyzetből?.

De aztán történt valami.

Éppen a házuk lépcsőin lépkedtek amikor is valami elkepesztő dolog történt.

Egy idős nénike lépet ki az ajtón a földszinti lakásból is azt mondta neki: Óh drágám de jó, hogy megjöttetek.

Elkészítettem neked és a gyermekeidnek a hálaadó ebédet mondta.

Ekkor az anyuka meglepetten és döbbenten szóhoz sem jutott.

A lábai földhöz gyökereztek, s tekintetét az idős nő-n felejtette mozdulni sem tudott. Soha előtte nem látta öt.

Számára egy teljesen vad idegen idős mamika volt aki most az otthonába hívja hálaadó ebédre.

Az anyuka udvariasan visszautasította mondván nem szeretnének zavarni de az idős mamika tovább erősködött ezért aztán az anyuka elfogadta a meghívást.

Ebben a pillanatban az anyuka rádöbbent, hogy ez a csoda valójában válasz az imájára erre a különleges napra de amikor az idős mamika küszöbinek ajtaját átlépte egy ismerős érzés fogta el.

Olyan érzés mint amikor gyermekkorában mamája jelenlétében töltötte a hálaadó ünnepet szeretteivel.

Amikor pedig beléptek a szobába feltárult előtte a terített asztal bősége nem beszélve arról, hogy a mamika személyisége a kedvessége leírhatatlan ráadásként koronázta meg ezt a napot.

Az ismeretlen hölgy személyisége különleges energiákkal töltötte be a helységet és a szemeiből különös fény sugárzott…..nem is tudom pontosan mit éreztem de elkepesztő nyugalom és béke töltött el meséli az anyuka.

Tudjátok valami hasonló érzés lehetett mint amikor az ember egyes személyek jelenlétiben teljesen nyugalmat és békét érez mások jelenléte pedig taszít mert a személyiségük kisugárzása elszívja az energiádat.

Az egyik személyiség energiájára szükséged van is keresed, a másik típustól pedig menekülsz.

Nem találok jobb hasonlatot meséli az anyuka.

Tehát valami elkepesztő….csodálatosan, éreztük magunkat aznap.

Bőséges étel az asztalon és az ízek varázsa valami fantasztikus, is az a nyomás ami előtte rajtam volt szinte semmivé lett, mert a mamika önzetlen szeretete mindent elfelejtett velem egy szempillantás alatt.

Ez a nap az életemben az egyetlen,egy speciális nap az életemben, ami egyáltalán történhetett vele…meséli könnyekkel a szemében az anyuka.

Amikor végére értek az ebédnek és hozza indultok a mamika mindannyiunknak kedveskedett külön ajándékokkal.

Az anyuka visszafordult az ajtóból, hogy még egyszer megköszönje ezt a csandás napot de persze azt is amire az nap nagy szüksége volt vagy is “AZ ÉTELRE”- sok….sok étel amiből végül is bőségesen maradt és amit a mamika becsomagolt számukra.

Ez az étel egy egész hétre elegendő mennyiség volt

számukra.

Hirtelen eszibe jutott miként ébredt reggel.

Még teljesen reménytelennek és sötétnek ígérkezett az a nap is a bűntudót ami gyötörte azt éreztette vele, hogy nem elég jó ember ahhoz, hogy bármi jó dolog történjen vele.

Gyerekkorában amúgy is sokszor mondták neki a szülei, hogy ahhoz, hogy Isten jó dolgokat tegyen vele neki is jónak kell lennie.

Világ életében arra törekedet, hogy jóember legyen még is az ellenkező dolgok történtek a válás pedig még inkább megerősítette benne azt a tévhitet, hogy ö bizony nem érdemli meg a jót.

De ma valami még is történt.

Ahogy feküt az ágyban a gondolatai magával ragadták, a szemei előtt pedig megismétlődtek az, aznapi eseményeknek köszönhetően.

Alig bírta elhinni, hogy vannak még csodák elvégre ö jó anyának tekinti magát, s tán még nem is annyira rossz ember az ilyen csodák számára.

Ez az esemény óriási reményt és hittet adott neki az újra kezdéshez, az új élethez.

A gondolataiba, merülve mélyálomba találta magát, reggel pedig egy újabb meglepetés várt rá.

Az előző nap nem csak egy olyan véletlenek mondható nap volt, amire azt gondolhatta, hogy a jóemberi lényének köszönhetően történt a csoda ráadásul, egy ismeretlen szomszéd részéről aki csupán megértésből s kedvességből ajándékozta meg őket a hálaadó ebéddel, hanem, ennél sokkal többről van szó.

Erről az anyuka is megbizonyosodott következő nap reggelin amikor is össze szedte az edényeket, hogy vissza vigye az újonnan szerzett barátnőinek de amikor az ajtónál kopogott senki nem nyitotta ki neki.

Azután benézett az ablakon de bent sötét volt is üresnek látszat a lakás.

Semmi bútor nem volt bent.

Még ma is amikor erre gondollak libabőrös lesz a kezem.

Akkor azt gondoltam valószínű az éjjel amíg ők aludtok valami történhetett hiszen lehetetlen egyetlen éjszaka teljesen üresé tenni egy lakást anélkül, hogy ezt bárki észre ne venni.

Teljesen össze zavarodott a döbbenettől.

Elsőként a gondnokot kereste fel, hogy kiderítse mi lett a mamikával de a gondnak azt felelte, hogy az a lakás 10-12 hete üresen áll.

Azt hiszem ön nem érti miről beszélek mondja az anyuka.

Tegnap a mamikánál fagyasztattuk el a hálaadó ebédet erre ön most azt állítja 10-12 hete üresen áll a lakása?

Ekkor a gondnak úgy nézet az anyukára mint valami elmeháborodott nőszemélyre.

Meg is kérdezte tőlem jól vagyok e, meséli tovább az anyuka.

Válaszolni képtelen anyuka tudta ami tegnap történt az valóság volt még sem értette az egészet.

De aztán amikor hozza ment kis idő-múlva felismerte, hogy csoda történt. Kétségtelenül égi csoda.

Vele és a gyermekeivel történt dolgok valóságos csoda hiszen a mamika mindent tudott róla, még a kedvenc ételeimet is ismerte amit nem volt honét ismernie, ha csak nem valami angyali lény jelent meg a valóságos életben meséli az anyuka. Ebéd közben megkérdezte tőlem, hogy szeretem e a nővéri munkámat válaszoltam, hogy igen, de te honét tudsz erről kérdeztem?

De ö csak mosolygott mondván amit tudok azt csak úgy tudom.

Azóta sokszor megkérdezem magamtól, hogy lehetséges, hogy mind végéig nem vettem észre, hogy valójában egy mennyei lény társaságában vagyunk és egy szent ebédnek vagyunk a részesei?.

Az elmúlt 57 év az életemből…az volt az, az egyetlen nap, is persze ebben is csak, az a másfél óra, amiben azt érezhettem ennyi volt…az egész életemből tapasztalható és érezhető az…az őszinte önzetlen szeretet amivel körül vett, elárasztott az angyal.

Ez az esemény örökre radikálisan megváltoztatta az életemet.

Örökre más emberé lettem.

El tudjátok képzelni, hogy ezek az angyalok, ezek a földre szált angyalok milyen változást hozhatnának az emberiségre, hogyha az emberiség is engedni?

Képzeljétek el milyen csodálatos élete lehetne az emberiségnek itt a földön ha az angyalok köztünk lehetnének és velük együtt egységesen élnénk az Isteni életünket amire valójában elhívatott az emberiség?

Ez a történet lehetne az ennyim is hiszen magam és éltem át hasonlóakat s tán még többet is ennél az anyukánál.

Ezért érzem azt, hogy engem is mássá tett az élet.

Akik átélnek ilyen csodákat az életükbe mind azt mondják megváltozik az életük radikálison s vele együtt az emberi érzelem, a gondolkodás, az emberi szemlélet egészen átformálódik.

Az ilyen emberek többé már nem érzik helyesnek a háborúkat, az igazságtalanságot, a szegénységet az óriási ellentéteket amik a politika, a kőlombozó vallásokból adódnak.

Egyszerűen a szeretett szemével, Isteni meglátással is igazságsasággal viszonyulnánk egymáshoz.

Ebből az irányból tekintve a világra többé nem félnénk a jelenben élni a földi életünket hanem annál inkább tudatosan, s boldogan várnánk a holnapot hiszen minden meg van az életben már most is, amire szükségünk van,csak fel kell ismernünk.

Én ebben a szellemiségben kívánok mindenkinek áldásokkal teljes szép napot.

Szeretettel Angelica.